|
2008 augusztus 12., kedd 09:19 |
Hétvégén megyünk "A Tanyára", ahol születésnapot ünneplünk, rengeteget eszünk  (és iszunk  )
Biztos lesz bográcsban főtt étel (tavaly 3 bográcsban főttek a finomabbnál finomabb ételek).
Részemről egy - a múlt évben már nagy sikert aratott - citromos-lime-os sajttortával és a pizzás kiflivel készülök.
Add a comment
|
|
2008 augusztus 08., péntek 12:01 |
Első Élettársammal kb 1 évig húztuk egy fedél alatt, meglehetősen sok vitával-veszekedéssel tarkítva.
Egy békésebb időszakban főztem meg először az Alföldi rakott tésztát, nagyon ízlett neki. Következő alkalommal vmi vita után voltunk, akkor annyira jól sikerült, hogy ki is békültünk nyomban
Harmadik alkalommal teljesen véletlenül került terítékre a tészta, szintén épp haragban voltunk.
Megette, majd odamorgott nekem:
- Finom volt, de nem békülök, nehogy azt hidd, hogy ezzel levettél a lábamról!
Én visszadörmögtem:
- Nem azért főztem!
Ahányszor ránézek erre a receptre, mindig eszembe jut ez a történet.
Add a comment
|
|
2008 augusztus 08., péntek 11:05 |
|
1979 nyarát írjuk :)
Kiscsaládom 3/4-e (anya, apa, én) unokatestvérekkel karöltve felkerekedik, hogy meglátogassa az NDK-ban dolgozó nagybácsimat.
Nagymamám süt egy tepsi meggyes piskótát, és megkér minket, hogy kézbesítsük ki a süteményt az ő "kisfiának".
Annak rendje és módja szerint nekiindulunk a Nagy Kirándulásnak, a piskóta egy darabig a helyén, az elhatározás, hogy a piskóta megérkezik rendeltetési helyére szent és sérthetetlen.
Igen ám, de az út nagyon hosszú, néha már-már unalmas is, így nincs mit tenni, egyszercsak előkerül a süti. Először csak "mindenki egy falatot" kap, hogy megkóstolhassa, de mire észbekapnak, a dobozban alig van süti.
És akkor megszületik a nagy ötlet: együk meg az egészet, és nagybácsinak vigyünk egyetlen kockát becsületből, hogyha anyukája megkérdezi, milyen volt a süti, legalább válaszolni tudjon rá.
(Fenti történet családi szóbeszédek alapján lett rekonstruálva, tekintve, hogy én akkoriban 6 éves voltam, nem nagyon emlékszem a történtekre)
****
Kb. 2003(?) nyara
Meghívást kapok egy születésnapi buliba. Gondoltam, valamit sütni kéne, ami gyorsan megvan, és finom. Megint a meggyes piskótára esett a választás. Ünnepeltnek ajándék átadása, és mint egy mellékesként megjegyzem, hogy van ám a szatyorban egy adag süti is. A bulin nagyon sokan vannak, az én piskótám "kincstári elbánásban" részesül, nem kerül ki a közös asztalra. A buli jól sikerül, torok nem marad szárazon.
Másnap vendéglátóktól érkezik az üzenet a fórumon, hogy a piskóta életet mentett, nagyon jólesett a másnapos gyomornak
Azóta, ha nagy ritkán sikerül összejönnünk, meggyes piskóta nélkül nem jelenek meg
Add a comment
|
|
2008 augusztus 03., vasárnap 13:05 |
Ááááááááááh
Ha egyszer nagy leszek (nemsokára  ), esküszöm lesz egy külön kis fagyasztóm a tojásfehérjéknek. Nem bírok annyi fehér piskótát sütni, hogy ne találjak még egy kevés fehérjét a fagyasztóban. A többi cuccnak (úgyis, mint mákos gubához való kifli karikára vágva, stb) meg úgy kell helyet szorítani, nem élet ez így...
A fehérje felhasználása nálam egyelőre a fehér piskótáig terjed. A habcsókért gyerekkoromban megvesztem - biztos azért, mert nekünk sosem volt a karácsonyfán, csak apai nagymaminál - de aztán elmúlt. Logikusan következik ebből, hogy előállítani sem vagyok hajlandó....
Jelenlegi állás szerint odakint minimum 32 fok, idebent úgy 30 lehet, és akkor be kell kapcsolni a sütőt (275 fok), mert a fagyikészítés okán (erről majd később), megint van minimum 4 fehérje és már se poharam, se helyem, amiben/ahova lefagyasszam.
Mondjuk, apukám legalább örülni fog, ha estefelé átcsattogok hozzá egy tepsi fehér piskótával. 
Add a comment
|
|
2008 július 29., kedd 21:14 |
Feltételezésem szerint (de lehet, hogy nincs igazam), mindenkinek van 1-2 "bibliája" a polcon, amit előkap, ha megakad valahol-valamiben.
Nekem ezek a következők:
- Dunszt Károly: Cukrászati ismeretek (a suliban tankönyvünk volt, jó szokásommal ellentétben, ahogy végeztem a suliban, ezt nem dobtam ki)
- Nagy csokoládékönyv (aréna könyvkiadó) - több szerző.
Előbbiből általában a tészták arányát, elkészítési módját szoktam puskázni, utóbbi pedig akkor siet a segítségemre, ha bármi csokoládés remek elkészítésében akadok meg.
Add a comment
|
|